Vaníliás cukor, vanília kivonat házilag

A reformosítás jegyében már jó régen száműztem a konyhámból a bolti vaníliás cukrot meg a vanília aromát. Mivel azonban minden egyes vaníliát igénylő ételbe vaníliarúd belsejét kapargatni igen drága mulatság lenne (sokat sütök ám!), ezért kicsit gazdaságosabb házi megoldás után néztem. Még van idő elkészíteni a nulláról is a karácsonyi sütéshez, hiszen legalább 2-3 hétig állnia kell (minél tovább, annál jobb).

Az egyik a házi vanília kivonat. Minél jobb minőségű vodkát próbálok szerezni hozzá, meg pár ugyancsak minőségi vaníliarudat. Csak annyi a teendő, hogy a vaníliarudat felhasítom, és így belerakom a vodkába. 2 dl-es vodkás üvegbe 2 db-ot szoktam tenni. Ezután visszacsavarom a kupakját, és hűvös, sötét helyen állni hagyom, időnként megforgatom. A vanília szép barnára színezi az alkoholt, és kioldódik az aromája. 1 csomag vaníliás cukor helyett 1 teáskanálnyit használok ebből. Amikor elfogyott, a régi vaníliarudakat nem dobom ki, hanem teszek melléjük 1 újat, és utántöltöm a vodkát. Két ilyen üvegem van, tehát ilyenkor előveszem a másikat használatra, ezt meg elteszem érni.
Az alkohol miatt nem kell aggódni, hő hatására ugyanis elillan, így sütés vagy főzés után a kész ételben vagy italban már nincs jelen, ezeket gyerekeknek is nyugodtan adhatjuk. Hőkezelés nélküli dolgoknál viszont számoljunk az alkoholtartalommal, ha zavarna, akkor abba más formában tegyünk vaníliát.

A másik a vaníliás cukor házi változata: kristály-vanillin helyett ebben is igazi vaníliarúd adja az aromát, répacukor helyett pedig gyümölcscukor az alapja. Ez kellően semleges ízű, és kis mennyiségben használva nem is lesz tőle túl édes a sütemény (mert amúgy a gyümölcscukor édesebb a répacukornál). Barna cukorral is készíthető, de annak alapból van egy jellegzetes aromája. További lehetőség, ha cukor helyett valamilyen por alakú alternatív édesítőszert - például nyírfacukrot vagy szorbitot - használunk (olyat célszerű választani, ami hőálló és bevált sütéshez). Mindössze annyi a teendő, hogy a felhasított vaníliarudat körbeöntöm cukorral (3-4 dl-es üvegbe 1 vaníliarudat szoktam tenni), lezárom, és állni hagyom (ez is minél tovább, annál jobb). Időnkét megrázom vagy kiskanállal óvatosan átkeverem, hogy ne szilárduljon meg (a vanília nedvességtartalma miatt hajlamos rá). Amikor lefogyott a cukor, ki szoktam kaparni a vaníliarúd belsejét a ráragadt cukorral együtt (frissen elég nedves, összeállna tőle a cukor), és ezt hozzákeverem a következő adaghoz, meg persze dugok bele egy új vaníliarudat is.

Mindkettő lehet akár ajándék is egy szép alakú üvegben. Mindenképpen mellékelném hozzá a leírást is, így ha bevált, akkor a megajándékozott utántöltheti magának. További figyelmességként az ízlésének megfelelő receptet is választanék hozzá, amit ha elkészít, rögtön ki is próbálhatja a kapott hozzávalót.

Tipp
Ha valamihez nem vanília kivonatot vagy vaníliás cukrot, hanem vaníliarúd kikapart belsejét használtam ízesítőnek, akkor a megmaradt vaníliahüvelyt még nem dobom ki, hanem ezek valamelyikébe beteszem ráadásként, hiszen bőven maradt még abban aromaanyag.


Ajánlatom hozzá a Jó egészséget! webáruház kínálatából
Lakhsmy fűszer - vaníliarúd
Natura gyümölcscukor 1000 g
Biorganik világos nádcukor
Nyírfacukor


Az írás alapja Dulmina tündérkonyhája című blogomban jelent meg korábban.